Napjainkban........
109 éves vagyok, mivel vámpír vagyok tehát sosem örekszem. Egy 17 éves testbe vagyok bezárva! Már többen vagyunk a családban Carlisle és a felesége Esme akikre szüleimként tekintek. Ott van még Rosalie és a férje Emmett és Alice és az ő Jaspere őket mind a testvéreimnek tekintem. Theát mindenkinek van párja csak én vagyok magányos és a legrosszabb, hogy a családom még gondolatban is ezzel traktál, nem szeretem ezt a képeségem néha úgy érzem megbolondulok a sok gondolat hallatán, hiszen mindanjiuk gondolata űvőlt felém.
Már egy ideje élünk egy Forks nevű városban azért jó itt nekünk, mert keveset sűt a nap. És Carlisle itt dolgozik a helyi korházban mi pedig iskolába járunk.
itt egy kép a házunkról:
és itt van pár kép a ház belsejéről is:
ez pedig itt az én szobám:
ez pedig a családunk címere:
Isabela Swan megismerése: ( de ő nem szereti az egész nevét ezért mindenki csak Bellának hívja)
Tehát mint már említetem 109 éve vagyok vámpír, de még soha nem éreztem ilyen furcsán magam. Úgy éreztem, hogy történi fog valami nem tudtam pontosan, hogy jó vagy rossz dolog csak éreztem. Elindultam a suliba a testvéreimmel ők Rosalie kocsijával én pedig a saját autómmal mentem.
Itt a kocsim:
Mikor beléptem az iskola kapuin olvastam a többiek gondolatait vagy is nem olvastam azok üvöltötek felém, mint minden egyes nap, mikor belépek az ebédlőbe, és akkor hallodtam meg, hogy Jesica és Angela rólam beszélnek egy lánynak a neve Bella ha jól halodtam igen Bella Swan. Ő furcsa volt számomra az ő gondolatait úgyan is nem ládtam ez boszantot és utáltam miatta (bár ő nem tehetet semmiről). Észre vettem, hogy sokszor pillant felém nem értetem mit nézz rajtam! Biosz óra következet és persze Bellának pont bioszosnak kell lennie. Az osztályban ment a ventilátor belépet Bella és pont elődte állt meg és rám mosolygot, akkor éreztem meg az illatát. Ilyet még soha nem éreztem azelődt soha nem vágytam még úgy ember vérére mint az ővére.